Úvod - Rád Svätého Pavla Prvého Pustovníka

Rád Svätého Pavla Prvého Pustovníka (lat. Ordo Sancti Pauli Primi Eremitae), skrátene Paulíni alebo menej vhodne pauláni je mníšska rehoľa (rád) založená v 13. stor. v Uhorsku.

Charakteristickým pre tento rád je nosenie bieleho habitu, ktorý im od roku 1342 povolil nosiť pápež, aby sa odlišovali od podaktorých túlavých mníchov, ktorí budili neraz pohoršenie. Heslom rádu je SOLUS CUM DEO SOLO (Byť sám len s Bohom).

Rád paulínov nie je totožný s rádom pavlánov, ktorý založil Sv. František z Pauly okolo roku 1400.

Dejiny:

V roku 1246 sa kanonik Eusébius Ostrihomský zriekol všetkého svojho majetku a so súhlasom ostrihomského arcibiskupa odchádza do okolitých kopcov žiť v jaskyni životom pustovníka. Na podnet vízie, ktorá sa mu zjavila počas rozjímania, zjednocuje pustovníkov z Uhorska a

Chorvátska a pri dnešnej dedine Kesztölc v Pilišských vrchoch zakladá kláštor sv. Kríža. Dodnes volajú toto miesto Klastrompuszta. Ruiny kláštora ostali čiastočne zachované. Za patróna a svoj príklad si zvolil sv. Pavla prvého pustovníka. V roku 1308 pápež Klement V. potvrdil pre Rád paulínov regulu sv. Augustína. Rád sa rozširoval do 15. storočia po celom svete. Vpád Turkov do Európy spustošil mnohé kláštory paulínov v Uhorsku. Obnova rádu sa začala až

po oslobodení Budína. Taktiež obdobie reformácie znamená pre rád ťažké obdobie. Obnovenie rádu je spojené so zmenou charakteru rádu z pustovnícko-kontemplatívneho na kontemplatívno-apoštolský. Aj v súvislosti s nariadením Jozefa II. v roku 1786 o zrušení rozjímavých rádov sa centrom paulínov sa stáva Poľsko. Do Poľska prišli už v roku 1382.

Vtedy im bol zverený do opatery obraz Panny Márie privezený z Ruska, pre ktorý bol vybudovaný kostol a kláštor na Jasnej Hore v Čenstochovej.

Zameranie rádu:

Cieľom Rádu Paulínov je kontemplácia (rozjímanie) Boha osamote, pastorácia v službe Cirkvi a blížnych - to znamená hlásanie Božieho Slova, vysluhovanie sviatostí a hlavne sviatosti zmierenia.

Charakteristický pre tento rád je kult Matky Božej. Je to spojené aj s tým, že mali v správe mnoho mariánskych svätýň. Napr. na Slovensku mali v správe mariánske pútne miesto v Šaštíne a Mariánke pri Bratislave.

Súčasnosť:

Po páde komunistického režimu sa v Maďarsku obnovili len kláštory v Budapešti, Márianostre, Petőszállás a Päťkostolí (Pécs).

V súčasnosti pôsobia na Slovensku v Topoľčanoch, Trnave a Vranove nad Topľou

Vedenie rádu má sídlo v Čenstochovej. Vo svete pôsobí asi 54 paulínskych kláštorov v ktorých žije okolo 500 mníchov. Pre porovnanie - pred tureckými vpádmi žilo len na území vtedajšieho Uhorska 900 mníchov.

Zdroj: sk.wikipedia.org

EUZÉBIUS ( ÖZSÉB) - Zakladateľ rádu Pavlínov

Blahoslavený Euzébius, zakladateľ jediného rádu na území Maďarska sa narodil okolo 1200 vo vtedajšom hlavnom meste Maďarska, Ostrihome. Kronikári sa o rodičoch nezmieňujú. Pravdepodobne pochádzal zo šľachtickej rodiny.

Škola založená svätým Štefanom v roku 1028 mu dala dôkladnú svetskú aj cirkevnú výchovu.
Knižnice, knihy a sväté písmo pútalo viac jeho pozornosť, ako detské hračky a nečinná zábava.
Očividne obľuboval samotu, obklopený knihami, zahĺbený do svojich myšlienok. Vidiac usilovnosť a
vedomosti mladého študenta ho ostrihomský főkáptalan po úspešnom ukončení štúdia povýšil do
funkcie kanoníka. V roku 1246 sa Özséb zriekol všetkého svojho majetku a so súhlasom
ostrihomského arcibiskupa odchádzal do okolitých kopcov žiť jaskynným životom pustovníka.
Na podnet vízie, ktorá sa mu zjavila počas rozjímania ,zjednocuje pustovníkov z okolitých hôr
a pri dnešnej dedine Kesztölc - Klastrompuszta zakladá kláštor. Dodnes volajú toto miesto Klastrompuszta. Ruiny kláštora ostali čiastočne zachované. Za patróna a svoj príklad si zvolil pustovníka Pavla. V roku 1308 pápež vydáva povoľovaciu regulu pre mníšsky rádu pavlínov.
Od roku 1342 im pápež povoľuje nosiť biely (sutanu, habit, plášť ), aby sa rozlišovali od podaktorých túlavých mníchov, budiac neraz pohoršenie.

pozn. prekl. - rád pavlínov nie je totožný s rádom pavlánov, ktorý založil Sv. František z Pauly okolo 1400

Rád sa rozširoval do 15. storočia po celom svete. Vpád Turkov do Európy spustošil mnohé kláštory pavlínov v Maďarsku. Obnova rádu sa začala len po oslobodení Budína. Rozmach rádu zastavilo nariadenie Jozefa II. v roku 1786 o zrušení rozjímaných rádov. Malá komunita pavlínov sa zachovala v Poľsku. Po páde komunistického režimu sa v Maďarsku obnovili len kláštory v Budapešti, Márianostre, Petőszállás a meste Pécs.

Pred tureckou inváziou. žilo len na území vtedajšieho Maďarska 900 mníchov.
Momentálne funguje na svete 54 pavlínskych kláštorov v ktorích žije 400 mníchov.

Dnešné sídlo pavlínov - Márianosztra

O osade Márianosztra boli prvé písomné záznamy už v roku 1262 pod názvom Nosztre.

Na podnet kráľa I. Nagy Lajosa sa tu v roku 1352 usídlil rád pavlínov. Dal im tu postaviť kostol. Bolo to jeho obľúbené odpočinkové miesto. Miesto bolo nazvané Maria Nostra - naša Mária. Z tohto miesta sa vybralo 16 pavlínskych mníchov, ktorí založili kláštor v poľskej Jasnej Gore.

Vďaka týmto mníchom sa stalo Czestochowa svetoznámym pútnickým miestom. Po páde hradov v Ostrihome, Váci a Nógrade v 16. storočí, v čase tureckých nájazdov bola celá obec a jeho okolie spustošené...

Od 1711 do roku 1786 sa tu znova usídlili pavlíni. V tomto období tu fungovala cirkevná rádová škola. Počas búrlivých dejín Maďarska urobili zo školy najprv vojenský sklad a neskôr od roku 1858 väznicu. Na ruinách gotického kostola v rokoch 1717 - 1729 vybudovali dvojvežový barokový kostol, podľa pravidiel tu sídliaceho rádu. Dominantou hlavného oltára je kópia obrazu Chestochowskej Madony, ktorú maľoval ctihodný otec Ciprián Lascivi.

Dom rádu je pristavený ku kostolu. V tejto obci bola vychovaná dcéra Ľudovíta Veľkého I. , Hedviga, dedička poľského trónu. Kráľ Ľudovít odtiaľto poslal pavlínov, ktorí založili svetoznámy kláštor v Czestochowe v Poľsku.
Na námestí stojí bronzová busta kráľa Ľudovíta Veľkého I. od roku 2001.
Oficiálna stránka rádu.

Náš pútnicky výlet po stopách Pavlínov

Východiskovým miestom bola obec Piliscsév. Po červenej trate sme sa vybrali smerom k prvopočiatočným sídlam pustovníkov - pavlínov.
K jaskyniam Legény, Leány, Bivak sme sa dostali po strmom výstupe po kamenistom teréne a pustili sme sa do prieskumu jaskýň. Po 5-6 metroch boli úzke vstupné otvory do jaskýň takmer dokonale uzavreté. Ostal nám len pekný výhľad na obec Kesztölc a okolité kopce.

Do osady Klastrompuszta viedla rovná cesta dole. Vďaka výhodnej polohe tohto miesta tu ,na darovanom pozemku od kráľa Bélu IV., postavili prvý kláštor pavlínov.

Patril k nemu aj menší rybník, ale ten už zanikol. Z kláštora sú do dnešných čias zachované len zrúcaniny a pamätný kríž. Celý objekt bol vo veľmi zanedbanom stave.

Ďalšou zastávkou nášho putovania bol čiastočne zrekonštruovaný kláštor pri dedine Pilisszentlélek.
Táto dedina je do dnešných čias viac ako z polovice slovenská. Navštívili sme slovenský ľudový dom, kde sme sa dohovorili po slovensky, dokonca tam mali hostinec u Švejka a v krčme diskutovali miestni obyvatelia po slovensky.
Poslednou našou zastávkou na červenej trate bola Hirsch-orom. Už pred príchodom na toto miesto poprchávalo a preto sme sa spoločne rozhodli zvoliť najkratšiu cestu
domov, smer Pilismarót - Ostrihom.

Príloha, súbor GPX obsahuje trasu od autobusovej zastávky Esztergom - Kertváros cez tabuľovú horu, ponad dedinu Kesztölc s nádhernou panorámou z výhliadky. Pokračuje do osady klastrompuszta a ďalej k jaskyniam.
Pre tých pohodlnejších odporúčam začať od obce Kesztölc. Oba súbory nájdete v prílohe článku.
Cestou naspäť si bezpodmienečne zistite odchody autobusov z obce Kesztölc, je to dedinka zapadnutá medzi Pilišské hory a spojov je málo. Alternatívou je ísť peši do Piliscsév, alebo ďalej do Pilisjászfalu, táto dedina je na hlavnej trase Esztergom - Budapešť a autobusy idú každých 20 minút.
Prípadne pred odchodom sa informujte.

700. ročné jubileum založenia rádu Pavlínov

14.9.2008 nedeľa 12:00 - Pamiatku 700 ročného jubilea rádu Pavlínov slávili slávnostnou omšou velebenia svätého kríža pri ruinách prvotného sídla Pavlínov, mieste nazývanom Klastrompuszta .

Mnísi a pútnici slávili zároveň aj ukončenie konzervácie ruín kláštora. Kláštor bol postavený okolo roku 1250.

Fotografia je staršieho dáta, ešte s pred rekonštrukcie a konzervácie z roku 2003.

Klastrompuszta – A pálos rend bölcsője

Írta: Pöltl Zoltán Forrás: www.hidlap.net

A kolostor történetét Horváth István múzeumigazgató-régész írása alapján tárjuk az olvasók elé.

Egy 1393-ban kelt oklevél leírásából arra lehet következtetni, hogy a mai klastrompusztai romok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosok Szent Keresztről elnevezett ősmonostorának maradványaival azonosak. A rend történetét Gyöngyössy Gergely pálos rendfőnök 1520 táján összeállított okleveles adatgyűjtése és az 1530 körül írt „Vitae Fratrum” című dokumentum is tartalmazza.

Ezekben olvashatjuk, hogy a rendalapító Boldog Özséb, aki Esztergomban született, pappá szentelése után helyben lett kanonok. Már ekkor szoros kapcsolatot tartott fenn a közeli pilisi erdőkben a 13. század elején egyre növekvő számban élő remetékkel, akik gyakran keresték fel őt Esztergomban. A tatárjárás után 1246-ban javadalmáról lemondott és Báncsa (Váncsai) István érsek hozzájárulásával a Pilisbe vonult remetéskedni. Itt, Szántó közelében, (a szakemberek szerint a csévi szirteknél lévő Legény, Leány és Bivak barlangnál, vagyis) a „hármas barlangnál”, maga köré gyűjtötte a remetéket. 1250 táján a barlangok közelében templomot és monostort alapítottak a szent tiszteletére. A közösség a Pécs melletti patacsi monostor szerzeteseinek, a pécsi püspöktől nyert reguláját kezdte használni, s rendjüket „Szent Pál első remete rendjének” nevezte el. 1256-ban az esztergomi zsinaton Özséb, már mint a rend főnöke, provinciálisa jelent meg. Hat év múlva Rómába ment, hogy a pápától a rend megerősítését, elismerését kérje és megkapja Szent Ágoston reguláját. Végül úgy alakult, hogy 1263-ban Pál, veszprémi püspök a pápa felhatalmazása értelmében maga adott nekik regulát. Pál püspök ebben az utókorra is megmaradt iratban megemlíti a rend akkori központját, a veszprémi egyházmegye területén álló Szent Kereszt monostort nem említi. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy a Szent Kereszt monostor ekkor még nem készülhetett el, holott csupán arról van szó, hogy az, bár a veszprémi egyházmegyében volt, egyenesen az esztergomi érsek joghatósága alá tartozott. Ezt igazolja az a tény is, hogy például István rendfőnököt 1290-ben az esztergomi érsek erősíti meg tisztében.

A klastrompusztai rom pálos eredetét több adat is támogatja. Ezek egyike, hogy a rend történetírói Szántó mellett, illetve Esztergom közelében állónak említik a Szent Kereszt monostort, a klastrompusztai rom pedig Szántó közelében, illetve Szántó és Esztergom között fekszik. A következő indok, hogy az építményt a remeték korábbi lakóhelye, a „hármas barlang” közelében állították fel. Itt 1968-ban a remeték nyomainak kutatása céljából kisebb ásatást végeztek Horváth Istvánék. A tágas, emberi lakás céljára alkalmas barlangokból, illetve az előterületekben lévő „hányókból” az Árpád-kori lakottságot bizonyító 12-13. századi edénytöredékek kerültek elő. Ugyancsak a klastrompusztai pálos eredetet igazolja a váci káptalan által 1393-ban kiállított oklevél, melyben azt írják, hogy az esztergomi káptalan és a Szántó melletti Szent Kereszt egyházban lakó remeték közötti birtokper azzal zárul, hogy a két fél közt vitatott erdő és szántóföld területet egy nagyjából északról dél felé meghúzott határvonallal kettéosztottak úgy, hogy annak keleti fele a pálosok csabai, a nyugati fele pedig a káptalan kesztölci birtokához tartozik. A határvonal leírása döntő bizonyítéka a klastrompusztai rom pálos eredetének. Fontos adatot szolgáltat a rom eredetére nézve az esztergomi török szandzsák 1570. évi összeírása is. Mivel a monostor 1526-ban elpusztult, ebben az időben már csak romjai állhattak. Az adóösszeíró először Kesztölc falut említi meg, majd a következőket írja: „Szent Kereszt puszta az előbbi falu mellett. Nincs a defterben. Lakatlan. Birtokolja Memi aga.” Téves tehát az a vélekedés, miszerint a Bajót melletti Péliföld-Szentkereszt lenne a monostor eredeti helye. Nem vonatkozhat a Szent Kereszt monostor elnevezés a Pilis-hegy túloldalán, az egykori cisztercita rendház romjai mellett lévő mai Pilisszentkeresztre sem, mivel a Pilis-hegy keleti oldala nem tartozott az esztergomi szandzsákhoz. Ugyancsak a tárgyalt rom pálos eredetét igazolja a kolostor és templomának jellegzetes pálos alaprajza és elhelyezkedése is. Építészeti szempontból ilyen karakterisztika, hogy az épület magányosan áll és a többiekhez hasonlóan egy völgy nyugati, vagy déli oldalán való elhelyezkedést (itt is déli oldalról van szó) láthatunk. A pálos épületekhez egyező szintén itt is az a jellegzetesség, hogy a hegyi monostor nem kiugró hegyfokokon, hanem védett, takart dombnyúlványon, gerincek horpadásaiban áll. De egyezőség, hogy forrás mellett, létesített halastónál van az épület. Ez utóbbi vízmeder nyoma megvan, ugyanis középkori eredetű halastó a klastrompusztai romok közelében északnyugatra fekvő, ma Királyné tavának nevezett duzzasztott tó. A karakterek között e helyen is nyomon követhető, hogy a pálos templomok általában kicsinyek, kőből épültek, hosszú szentéllyel, többnyire sokszög záródással, ahol torony nincs a templomon és a monostor mindig a templom északi oldalán fekszik, ahogy Klastrompusztán is volt.

A Szent Kereszt monostort a többi pilisi monostorral együtt valószínűleg már 1526-ban felégette a török. A lassan pusztuló, omladozó romok 1570 táján még fenntartották a hely emlékét a „Szent-Kereszt puszta” elnevezésben. A maradványokat meghódította a természet, bokrok, fák, nőttek a középkori épületromok felett. Ezzel magyarázható, hogy a török kiűzése (Buda 1686-os felszabadítása) után az elpusztult monostoraikat kereső, a környéket nem ismerő, idegen származású pálos szerzetesek nem találták meg a Szent Kereszt monostor elrejtett maradványait. Helyette a jobban látható és könnyebben hozzáférhető, a Pilis-hegy keleti lábánál álló cisztercita apátság romjait vélték a Szent Kereszt monostor maradványainak. Így került az egykori cisztercita rom és környéke a pálosok birtokába a 18. században, és így alakult ki róla az újkori pálos eredet-hagyomány, mellette pedig a mai Pilisszentkereszt község, holott a valóban pálos eredetű rom a hegy túlsó oldalán rejtőzött. A 20. századra a hatalmas termetű, évszázados szilfák, kőrisek és tölgyek árnyékában csak néhol bukkant elő egy-egy kőfal részlet a földből, s csupán a hely „Klastrompuszta” elnevezése (az esztergomi káptalan majorsága) utalt az egykori monostorra a régészeti kutatások megindítása előtt.

A nemrég befejezett felújítási munkálatok finom eleganciával idézik meg az egykori pálos rend otthonának egyik ágát, a kolostor északi csücskének számító szárnyrészt.

Helytörténeti sorozatunk mostani fejezetében egy Esztergomhoz fizikailag és szellemi értelemben is közeli részről, a Klastrompusztán található pálos romokról írunk. A Kesztölchöz közeli dombságon lévő egykori épületeket több mint egy hónapja újították fel.

Zrúcaniny kláštora pavlínov v Pilisszentlélek

Nad dedinou na západnej strane kopca sa týčia pozostatky pavlínskeho kláštora z 13. storočia. Tento rád jediným kresťanským rádom ktorý bol založený na území Maďarska, v pohorí Pilišu.

Zakladateľa rádu Özséb-a (Öžéba), Ostrihomského hodnostára často vyhladávali pustovníci žijúci v pri "Csévi Szirtek", v troch rozľahlích jaskyniach, "Leány, Legény a Bivak". V roku 1246 sa Özséb zriekol všetkého svojho majetku a zo súhlasom Ostrihomského arcibiskupa Istvána Báncsu odišiel do Pilišu žiť jaskinným životom pustovníka. Pri dnešnej osade "Klastrompuszta" zakladá v roku 1250 kostol a osadu pre svojich spoločníkov. Pri dedine Pilisszentlélek dostávajú do daru od kráľa Bélu IV. Lovecký kaštieľ v roku 1263. V 1287 im kráľ László IV. prideluje pozemky na čistinnke "Benedek Völgy". V tej dobe bol kláštor aj okolité pozemky vo vlastníctve "Hevizi Péter-a" a jeho spoločníkov. V tomto období bola postavená kaplnka a kláštor. V roku 1378 navštívi toto miesto král "Nagy Lajos", daruje rádu dalšie pozemky. V roku 1409 "Csupor Pál" dá postaviť oltár Panne Márii, 1512 je spomínané toto miesto v hystorických spisoch naposledy. Od roku 1526 do roku 1985 bolo toto miesto opustené.

Od roku 1985 sa tu uskutočnili rozsiahle archeologické vykopávky, ktoré boli prerušené v roku 1992. Čiastočne zrekonštruované časti pochádzajú z 14-15. storočia.